emlékezések

 

Kedves Feri!

 

Beszélek Hozzád, mert számomra most is létezel.

Látlak, ahogy ülsz a műteremben, kezedben a „csoda” mintázó fácskával. Finoman itt-ott igazítasz és alakul a figura.

Ha jöttünk Hozzátok, igen sokszor első dolgod volt megmutatni mivel dolgozol, mennyit haladtál.

Keveset beszéltél, a mű beszélt helyetted.

Kegyetlen a sors, művészi alkotó erőd csúcsán vette el fizikai erődet. Betegen is mindig dolgoztál.

Sokszor emlegetjük nagy gyermekszeretetedet. Nem élhetted meg unokáid születését, nem segíthettél a nevelésükben. Nem láthatták, hogyan dolgozol. Határtalan szorgalmad minta lehetne az unokáknak. Köszönöm, hogy segítettél tanítói diplomám megszerzésében. 21 éves voltam és Te tanítottál meg az alapvető „rajz-tudományra”. Kétbalkezes, gyenge rajz-képességű tanítványoddal türelemmel foglalkoztál.

Jó férj, jó apa, áldozatkész rokon és vendégszerető barát voltál.

Most éppen 20 éve hagytál el minden földi hívságot. Ebből az alkalomból a szokottnál is nagyobb szeretettel, ámulattal gondolok Rád. Nagy űrt hagytál magad után!

Műveidben örökké élni fogsz!

 

Fájdalommal vegyes szeretettel és tisztelettel:

sógornőd

 

 

 

Szeghalmi Ferencné írása alapján

2008. augusztus